„Saját felszámolását hajtja végre a koreográfia, akár egy kegyetlen, megalkuvást nem ismerő hóhér.”Komjáthy Zsuzsanna
A táncelőadásban egy huszonegyedik századi utazót látunk, aki hol szapora, hol bizonytalan lépéseivel egyre közelebb kerül a világhoz és önmagához. Aztán világossá válik, hogy két utazó (koreográfus) Kun Attila és Barta Dóra személyes aspektusából láthatjuk a hasonlót. A darab mindvégig izgalmas módon kapcsolódik a jelenhez, a mai Magyarországához. És a 21. század egyik alapkérdéséhez: az identitáshoz, az identitáskereséshez. Hogy mit jelent bartóki, kodályi módon magyarnak és művésznek lenni? A feltett kérdésekre válaszokat sejtetve rajzolódik ki egy önvallomás, más számára is átélhetően, személyesen.
Itt éltünk, dolgoztunk független. Aztán ez utóbbi szitokká lett. Mi meg nem akartunk függővé lenni, csak a tánctól. De mi lenne velünk anélkül? Erre kerestük a választ. De csak impressziókban! Vigyázat! Nem komolyan veendő! Vagy de…?
Haza. Gyökerek. Hovatartozás.
Hova?
Ide. Oda?
És ha már ide nem… mert nem lehet.
Közénk se. Akkor–
Kitaszít a világ?
Egy este, két zenemű, két koreográfia, egyazon témára.
Előadók: Baán György, Balássy Szilvia, Feledi János, Horváth Zita, Katonka Zoltán, Zachár Lóránd
Dramaturg: Ráczei Tamás
Jelmez: Kiss Julcsi
Koreográfia: – Első Rész: Kun Attila, – Második Rész: Barta Dóra